Prológus

Egy lány sietős léptekkel haladt az út szélén.
Már besötétedett. Egy autó megállt mellette, a sofőr pedig kiszólt:
- Hazavigyelek? - Kérdezte. A lány ránézett, és válaszolt:
- Legyen szíves. Persze csak ha nem baj.
- Egyáltalán nem baj. Szállj csak be.
A lány beült az autóba, és megköszönte, hogy a férfi érte fáradozik.
- Mit keres egy ilyen szép lány ilyen késő este itt? - Kérdezte a férfi, és barna szemeit a lány testére szegezte. A lány megfeszült.
- Lekéstem az utolsó buszt. - Hangzott a rövid felelet.
- És nem félsz?
- Nem!
- Az jó - A férfi vigyorgott, a kezét a lány combjára tette. - Nem szeretem a félős lányokat.
Hirtelen bekanyarodtak egy földes útra, a férfi a fák közé hajtott, majd megállt.
- Szórakozzunk egy kicsit!
Azzal elkapta a lány csuklóját, belemarkolt a hajába, és elkezdte csókolgatni.
- Engedjen el! - Kiáltotta a lány. De a férfi csak nevetett:
- Majd egy óra múlva! De előbb az enyém leszel! - Mondta vidáman, és tovább csókolta áldozatát.
Ekkor a lány minden erejét összeszedve, ellökte magától támadóját, majd előrántotta a lábszára mellé rögzített nagy kést, majd teljes erővel a férfi mellkasába vágta, utána a nyakába, és csak szúrt, és szúrt, eszelősen...
...Egészen addig, míg el nem fáradt, és a férfi meg nem halt.
A lány meredten bámulta, zihálva kapkodta a levegőt, a kilincs után tapogatózott, majd amikor megtalálta, kiugrott a kocsiból, és tébolyodottan rohant haza.